Ajánljuk figyelmükbe a nemrégen még gyönyörű kismama, most már gyönyörű anyuka, Roxi írását, aki első gyermekét a FINNAMED KLINIKÁN hozta világra.

"Sziasztok!

Roxi vagyok, 22 éves és egy gyönyörű 2 hetes „kisvadász” Nimród, anyukája. Arra gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat veletek a terhességemről és a kisbabám világrajöveteléről. Egyrészt, úgy érzem, hogy a legnagyobb csoda történt meg velem, aminek így nyoma is marad, másrészt csupa olyan „titkot” tudok majd veletek megosztani, ami jól jöhet akkor, ha ti is babát szeretnétek vállalni.

Először is szeretnélek bátorítani benneteket, bátran vágjatok bele a nagy kalandba, mert olyan csodában lesz részetek, amit meg sem álmodtatok. Nincs az a tökéletes amerikai film, az a letehetetlen könyv, ami képes lenne megmutatni, leírni azt a határtalan boldogságot, amit egy kisbaba jelent egy pár életében. Amikor ezeket a sorokat írom, itt alszik a kincsem mellettem és olyan cuki a pofija így álmában, hogy legszívesebben egész nap puszilgatnám!

Borzasztóan szerencsésnek érzem magam, bár biztos sokan gondolják, hogy manapság 22 évesen igazán fiatalnak számít egy anyuka, de én hálás vagyok a sorsnak.

„Csúcs” szakemberekkel találkoztam!

És nemcsak a sorsnak két orvos és a szülésznő is nagyon sokat segített nekem. Először a hölggyel kezdeném. Tímeának hívják és az elmúlt 9 hónapban ő volt az a szakember, akivel a legtöbbet tudtam meg a terhességről, valamint a szülésekről. A két orvos közül először dr. Ivancsó Bélát említeném meg. Ő volt az a szülész-nőgyógyász, aki mellett döntöttünk a párommal Zsolttal. A doktor úr szakmai tapasztalata, emberi hozzáállása nagyban hozzájárult, hogy egyáltalán belevágtunk a babázásba. Ráadásul ő volt az, aki mosolyogva mondta az egyik vizsgálat után, Roxikám úton van baba!

A másik doktort Zákány Zsoltnak hívják. Őt a Finnamed Magánklinikán találjátok meg. A főorvoshoz a terhességem 24. héttől kezdtem járni. Vele néztem meg életem első babamoziját és az ultrahangos vizsgálatok során közösen figyeltük meg a kicsi fejlődését.

Jut eszembe Finnamed. Életem legjobb döntése volt, hogy itt hoztam világra Nimródot. Bár jól tudtam, hogy egy magánklinika egészen más, mint egy kórház, de itt olyan kellemes meglepetésekben részesültem, amiről még részletesen beszámolok. Először is eszem ágában sem volt magánklinikán szülni. Még az orvosom sem javasolta és emiatt tartottam is tőle. De aztán a nőgyógyászom megbizonyosodott róla, hogy tényleg minden feltétel adott a biztonságos szüléshez, a készenlétben álló szakemberek és a műtő az esetleges császármetszéshez. Ezért mégis a Finnamed mellett döntöttünk és egyáltalán nem bántuk meg.

A terhességem hónapjairól elég csak annyit mondanom, hogy szinte problémamentesen teltek. Csupán a kötelező vizsgálatok idején találkoztam az orvosokkal. Incze Tímeával azonban sokat találkoztunk és konzultáltunk. Fura kimondani, de az elmúlt hónapokban barátságot is kötöttünk, mert Timi az az ember, akit valóban érdekel, hogy mi történik egy kismamával élete legfontosabb hónapjaiban.

A fájások nekem szinte napra pontosan jöttek meg a szülés előtt. Február elsején érzetem először, hogy bizony eljött az idő a kicsi most már ki szeretne jönni a pocakból... Bevallom ekkor egy picit megijedtem, hogy most akkor mi történik majd velem, és egy picit pánikba is estem mert bár felkészítettek arra, hogy komoly fájdalmakkal kell szembe néznem, de azt hiszem erre lélekben fel lehet készülni, de fizikálisan nem…

Bocsássatok meg, most itt befejezem az írást, mert meg kell etetni Nimródot, amikor ismét lesz egy kis időm a vajúdással fogom folytatni..."

- folytatása következik -