A 2020. februárja óta hazánkban is folyamatosan jelen lévő SARS2 COVID19 betegséget okozó koronavírus járvány szövődményei a hagyományos koronavírus törzsekhez képest nagyságrendekkel súlyosabbak, klinikai lefolyása kiszámíthatatlan, a halálozási arány igen magas.

Kifejezetten hatékony és biztonságos, a lakosság számára széleskörűen hozzáférhető antivirális gyógyszer jelenleg nem áll rendelkezésre. Úgy tűnik, hogy az egyetlen hatékony módszer a járvány megállítására a védőoltások alkalmazása. Az újfajta technológián alapúló úgynevezett mRNS alapú oltóanyagok hatásmechanizmusukból adódóan igen biztonságosak, az eddigi hazai tapasztalatok (egészségügyi személyzet beoltása során észlelt alacsony arányú oltási reakció) is erre utalnak.

Visszatérő kérdésként merül fel bizonyos különleges betegcsoportok esetén a vakcina biztonságossága. Az egyik ilyen betegcsoport az autoimmun betegségben szenvedők csoportja. Jelen cikkünkben velük kapcsolatban szeretnénk megfogalmazni néhány általános irányelvet és jótanácsot.

1. Biztonságos-e a koronavírus vakcina autoimmun betegségben?

Az mRNS vakcinák fejlesztése során végzett kísérletekben a betegek beválasztása során több szervet érintő autoimmun betegség kizáró ok volt. Nem elsősorban a potenciális káros hatások, hanem a vakcinára adott válasz (ellenanyag szint, T-sejt aktiváció) mérésének nehézségei miatt.

Egy szervet érintő autoimmun betegség (pl. Hashimoto pajzsmirigy gyulladás, 1-es típusú cukorbetegség) nem volt kizáró ok, ezekben a betegekben a vakcina bizonyítottan biztonságos.

Több szervet érintő autoimmun betegek (reumatoid artritis, SLE, Sjögren syndroma, Crohn betegség stb.) halálozási rizikója COVID19 fertőzés esetén a nem autoimmun betegekhez képest sokszoros. Részben azért, mert bennük egyes célszervek (tüdő, vese, bélrendszer) már eleve károsodottak, részben pedig azért, mert a COVID19 halálozásért felelős úgynevezett „citokin vihar” éppen a saját immunrendszer túlzott, saját szövetek elleni agresszív viselkedése miatt alakul ki.

Egyéb közönséges vakcinákat rutinszerűen alkalmazunk az ilyen betegekben, probléma nélkül. Ennek alapja, hogy maga a megbetegedés (pl egy tüdőgyulladás vagy influenza) nagyságrendekkel nagyobb rizikót jelent egy autoimmun beteg számára, mint egy oltási reakció. Kivételt képez ez alól az élő, legyengített kórokozót tartalmazó oltóanyag (kanyaró, bárányhimlő), melynek beadása az immunszuppresszív gyógyszert szedő immunbetegekben veszélyes lehet, de immunológus- vakcinológus együttműködésével, terápiás módosításokkal ez is sikeresen beadható.

A COVID19 megbetegedés elkerülésének haszna messze meghaladja tehát az oltás által esetlegesen kiváltott reakció, vagy az alapbetegség enyhe fellángolásának rizikóját.

2. Hatékony-e a koronavírus vakcina autoimmun betegségben?

Attól függ... Azokban a betegekben, akiknek a betegsége teljes nyugalomban van és immunrendszert elnyomó gyógyszert sem szednek valószínűleg ugyanolyan hatékony, mint másokban. Akik gyógyszer mellett tünetmentesek, ott az immunválasz hatékonysága és tartóssága attól függ, hogy milyen gyógyszert szednek és mekkora dózisban. Methotrexate, Cytoxan, az úgynevezett biológiai terápiák közül a Rituximab és a napi 7,5 mg dózist meghaladó Prednisolon (vagy 6 mg Medrol) elképzelhető, hogy csökkenti az oltóanyag hatékonyságát, de kihangsúlyozandó, hogy arra mindenképpen elegendő, hogy fertőződés esetén a betegség enyhe tünetekkel meggyógyuljon. Egy ilyen mértékben veszélyeztetett betegcsoportban ez életbevágóan fontos lehet.

Azon betegek, akiknek az oltás pillanatában betegségük kifejezetten aktív, azaz klinikai tüneteik vannak és laboreredményeik is aktivitás jeleit mutatják, a vakcina beadása nem javasolt.

3. Teendők autoimmun betegségben szenvedők számára mRNS oltása beadatása előtt.

Rutin labor elvégeztetése (vérkép, CRP, süllyedés, vesefunkció és májfunkció), melyből következtetni lehet az alapbetegség aktivitására. Szükség esetén immunológiai konzultáció (optimális esetben a gondozást végző orvosnál). Oltás előtt 1-2 nappal célszerű COVID19 antigén gyorsteszt vagy PCR elvégeztetése, mivel tapasztalat, hogy egy tünetmentesen zajló fertőzésre történő ráoltás súlyos lefolyású COVID megbetegedést provokálhat. Ez nemcsak az immunbetegekre vonatkozó általános tanács.

Összefoglalásként elmondható, hogy az autoimmun betegek beoltása mindenképpen javasolt a kellő óvatossággal és körültekintéssel, lehetőleg immunológus szakorvos vagy egyéb gondozást végző orvos (bőrgyógyász, gasztroenterológus, reumatológus) útmutatása alapján.

Dr. Polocsányi Béla
klinikai immunológus
F MEDICAL Magánklinika