Több sérvtípus különíthető el, a keletkezés helyétől függően. A lágyéksérv a leggyakrabban előforduló sérvtípus, a felnőtt lakosság 5%-ában fordul elő. A sérvek döntő többségét teszik ki a lágyéksérvek, előfordulási arányuk 82%. Minden sérv esetében van egy sérvkapu, azaz egy nyílás, amin keresztül a sérv kitüremkedik. Lágyéksérv esetén ez a hasfal veleszületett vagy szerzett nyílása. A sérvtömlő úgy alakul ki, hogy a kitüremkedő belek maguk előtt tolják az őket borító hashártyát, amely szintén áthatol a sérvkapun, és a hasfal előtti lágyrészek közé nyúlik. A sérvtartalom bármelyik hasi szerv lehet, amelyik bejuthat a sérvtömlőbe, ez leggyakrabban a vékony-, illetve a vastagbél. Kezelése minden esetben műtétet igényel. A sérvműtét célja minden esetben a hasfal feszülésmentes helyreállítása.
A beavatkozást végezhetjük laparoszkópos módon vagy nyitott műtéti technikával. Az optimális műtéti megoldás kiválasztása a páciens és sebész konzultációja során történik, az egészségügyi dokumentációk áttekintését és a részletes fizikális vizsgálatot követően, szem előtt tartva minden esetben a hazai és nemzetközi szakmai irányelveket.
A laparoszkópos módszer előnye a nyitott módszerrel szemben, hogy kisebb a műtéti megterhelés, a műtét utáni időszak kevésbé fájdalmas, rövidebb a gyógyulási időszak, így gyorsabb az aktív életvitelbe történő visszatérés.